Byblos's books

Just another WordPress.com site

Zen holokauszt

Értelmezhető-e egyéni döntés, egyéni döntési helyzet, egyéni felelősség utasítást végrehajtók szintjén akkor, ha a cselekedet az emberiség elleni bűncselekmény kategóriájába tartozik? 

Két, szerelemből induló élettörténet, ami sokkal több annál….

Bernhard Schlink: A felolvasó

 

 

“Ha tudjuk, hogy mi a jó másvalakinek, de az behunyja a szemét ez előtt, meg kell próbálnunk kinyitni a szemét. A döntést azonban rá kell bízni, és vele kell beszélni, nem a háta mögött másokkal.

Hannával beszélni? Mit kellene mondanom neki? Hogy átláttam élete hazugságát?

…. Megfoszthatom-e élete hazugságától, miközben nem adok távlatot az életének?”

 

 Cselekményleírást tartalmaz!

Nehéz volt megszólalni Bernhard Schlink A felolvasó című műve elolvasása után. Egyre-másra kavarogtak fejemben a gondolatok. Megítélni, elítélni, ítélni, szerelem, szenvedés, vágy és vezeklés, bűn és büntetés, megbánás, megváltás és még sorolhatnám.

Mindenki ismeri e szavakat, tudja a jelentésüket. … de a könyv elolvasása után némiképp zavarossá váltak. Jobban mondva más, mélyebb értelmet nyertek, illetve egyik-másik a hétköznapi értelemben üressé, jellegtelenné vált.

Sokáig bennem volt a könyv, sokáig nem engedett szabadulni. Igaz, nem is akartam szabadulni. Miután fellélegeztem egy kicsit és a filmet is megnéztem, mások élményeit, benyomásait is elolvastam.

Na akkor lett teljes a káosz.

Sorra keresgettem én is azokat a gondolatokat, amelyek a blogokban, cikkekben olvashatók: szerelem, holokauszt, bűn, erkölcs, erkölcstelenség,  kötelék, megbánás, megváltás, elítélés, feloldozás, halogatás, döntésképteleség,….

Nem találtam őket. Vagyishogy megtaláltam őket, de egyoldalúnak, egysíkúnak éreztem ezeket a szavakat a könyvről, a könyv révén szerzett benyomásaim, érzéseim kifejezésére, bár kétségtelen benne vannak a könyvben. Összetettebbnek érzem a Schlink mondanivalóját.

 

A történet alapvonulatát Hanna és Michael néhány hónapos szerelmi, szexuális kapcsolata adja, amely egyben egy életre meghatározó lesz Michael számára.

Hanna ad és kap, nem sokat gondolkozik, ösztönösen cselekszik a maga értékrendje szerint. Michael ennél sokkal többet kap a Hannával való kapcsolat révén, és az is igaz, hogy sokkal többet is ad Hannának. Önként ad, nem pedig Hanna veszi el a többletet. Michael kevésbé ösztönös, ám egy nem járt utat jár be. S Hanna az idegenvezetője. Jó idegenvezető azon az úton, amelyet maguknak választottak. Sok-sok szép emléket szereznek, még ha időnként érhetetlen is Hanna vislekedése.

E sokak által megvetett, irigyelt, áhított vagy épp’ elítélt különös kapcsolatot teszi még különösebbé Hanna vágya. Hanna azon vágya, hogy Michael felolvasson neki szeretkezéseik alkalmával.  

Látszólag ok nélkül szétmegy a kapcsolatuk, s Hanna eltűnik Michael életéből. Majd  évek múltán tudtán kívül ismét belekerül, s immáron Michael az, aki innentől mindvégig részese kíván lenni Hanna életének.

Hannát és társait bíróság elé állították a háborúban a németek oldalán ellátott feladatok miatt, s hosszas tárgyalások után őt két évtizedre el is ítélik. Ő kapta a legsúlyosabb büntetést.  Michael a tárgyalások során személyes érintettsége okán nem pusztán joghallgatói füllel és szemmel tekinti az eseményeket, gondolja át a történéseket, hanem keresi a miérteket is, s maga is ellátogat a haláltáborok leghirhedtebbjébe, Auswitzba. Kutakodik, töri a fejét, s e töprengés azzal is jár, hogy a  Hannával töltött időszak hiányzó vagy nem jól illeszkedő puzzle-darabkái is helyükre kerülnek; megérti Hanna időnkénti furcsa viselkedésének hátterét, ami a háborúban tanúsított magatartására, tárgyaláson adott válaszai mozgatórugójára is rávilágít. 

Igen, Hanna kapta a legsúlyosabb büntetést.  Pedig a neki felrótt bűnök egy részét – épp’ azt, ami miatt az ő büntetése sokkal súlyosabb lett – ő nem követte, nem követhette el.

De ő nem szól. Rajta kívül pedig csak Michael jön rá a miértre.

 

Michael mondhatni élete végéig társa marad Hannának. Olyan társa, amelyhez pusztán szerelmi kapocs nem elégséges. Ehhez már több kell.

Éveken át olvassa hangszalagra a műveket, s küldi be Hannának a börtönbe. Ő pedig hallgatja, hallgatja, hallgatja és hallgatja őket.

Majd egyszercsak ő maga is könyvet ragad, s nekiveselkedik.

… és már ötvenen túl megtanul olvasni és írni, s ezzel megszünteti azt a hiányosságát, amelyet egész életében minden másnál jobban szégyelt. Leküzdi az írástudatlanságot, amely meghatározta életét, amely meghatározta, hogy elfogadjon vagy elutasítson egy állást, előléptetést. Ha elfogadta volna őket, azonnal kiderül, hogy ő azokat a munkákat nem tudja ellátni írástudatlansága miatt. Egy el nem fogadott állás “alternatívájaként” került Auswitzba is, ahol felügyelőként a deportáltak felügyelete mellett azok “osztályozása” is feladata volt. Nem volt kegyetlen, ez a tárgyalások során is kiderült, sőt. Ugyanakkor munkát látott el, teljesítette az utasításokat, amelyeket kiadtak neki. Utasításkövető volt. (Mint ma is milliók, akik gondolkodás nélkül megteszik, amit a főnök mond. Mai Hannák.) Nem volt utasítási joga.

A tárgyalásokon azonban mégis “másként látszik alakulni a múlt”. Magára vállalta, hogy ő, mint utasításba adó, maga rögzítette írásban is mindazt, ami szégyenletes tettüket tartalmazza. A legfőbb szégyennek érzett írástudatlanság vállalása szempillantás alatt megváltoztatta volna tette megítélését a bírósági eljárásban, s ezáltal megváltoztathatta volna életét. De ő nem szólt. Csak tűrt és elviselt. Elviselt 18 évet a börtönben, ahol a Michael által beküldött hangfelvételek jelentették a reménysugarat, az éltetető erőt számára. Majd miután maga is megtanult olvasni, a börtönkönyvtárból immáron ő választhatott olvasnivalót magának. Olvasott, sokat, azokról a dolgokról is, amelyek miatt maga is börtönből ült.

…. s mikor eljött a szabadulás, addigra önmaga szabadult meg terheitől a legsúlyosabb büntetést mérve magára.

 

 

*     *     *

 

Nagyon elgondolkodtatott a mű, s ennek csak egy része a történet. Másik, és jelentősebb része Schlink előadásmódjának köszönhető. Miközben olvastam a könyvet, már akkor is megfogott, hogy a szerző szinte narrátorként jegyzi a tizenéves, majd felnőtt “fiúcska”, Michael fejében megjelenő gondolatokat. Nem szenvtelenül, hanem érzékletesen, érzékeltetve, hogy mi játszódik le Michael lelkében. Mindeközben azonban cseppet sem éreztem, hogy bármilyen írói eszközzel manipulálnának abban, hogy milyen véleményt alakítsak ki magamban az egyes jelenetekről, a történelmi kérdésekről, illetve az egész könyvről.

 

Most akár be is fejezhetném, hiszen leírtam, amiről a könyv szól.

Helyesbítek: amiről a történet szól .

Mert a könyv sokkal többről szól. 

Értelmezhető-e egyéni döntés, egyéni döntési helyzet, egyéni felelősség utasítást végrehajtók szintjén akkor, ha a cselekedet az emberiség elleni bűncselekmény kategóriájába tartozik? 

Létezik.

Csak épp senkit nem érdekel. Mindazon körülmények, amelyeket enyhítő körülményként figyelembe kellene, lehetne venni pl. egy büntető eljárásban, indifferensek ilyen cselekményeknél.

 

Az emberiség elleni bűncselekmény ténye önmagában visz mindent.

Hanna nem volt tanult vagy agyas. Nem rendelkezett különleges, átlagosnál jobb képességekkel. Egyszerű és becsületes ember volt. Életét és megélhetését az utasítások követése jelentette. Ebben viszont jó volt. Nagyon jó.

“Egyesek olykor azzal gyakorlolnak ránk nagy hatást, hogy mondanak valamit. Mások azzal, hogy csendben maradnak.” *

Biztos, hogy mindig fontos az igazság? Kinek fontos?

“Mert szavaink igazságának fedezetét a tetteink jelentik, a beszédet akár mellőzhetjük is.”

 

Értékelésem a könyvről: 5 csillag a lehetséges ötből és még ötöt is szívesen adnék rá.

A könyv és a film birtoklásra melegen ajánlott.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

* Az idézet az alábbi könyvből származik: Út a nyugalomhoz – mindennapi tűnődések; Őszentsége a dalai láma korunkról, jövőnkről, esélyeinkről

Reklámok

2010/11/22 - Posted by | Ulpius-ház | , , ,

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: