Byblos's books

Just another WordPress.com site

Közellenségek

Bankrablások, emberrablások, rendőrgyilkosok, FBI nyomozások és baklövések … Egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy egy jó regényt olvasok-e, vagy teljes mértékig az igazat.

Bryan Burrough: Közellenségek

A legnagyobb bűnözési hullám Amerikában és az FBI születése; 1933-34

Könyvmolyképző Kiadó

A könyv olvasása során sokszor elgondolkodtam, hogy mit is tudok a 30-as évek Amerikájáról , a könyv szereplőiről és a velük kapcsolatos eseményekről. Szégyen ide, szégyen oda nem túl sokat. Világválság, Al Capone, szeszcsempészet és szerencsejáték. De ezt mind általában korabeli történeteket feldolgozó filmekből, jobb esetben dokumentumfilmekből tudom.

A szereplők nagy része teljesen ismeretlen volt előttem, néhánynak a nevét tudtam, pl. Hoover, Bonnie és Clyde.

A könyv annak ellenére, hogy az FBI titkos aktáinak feloldásából eredően korhű dokumentumokra támaszkodik, felettébb szórakoztató. Egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy egy jó regényt olvasok-e, vagy teljes mértékig az igazat.

Bankrablások, emberrablások, rendőrgyilkosok, FBI nyomozások és baklövések …

De még mekkorák!

Ha Edgar J. Hoover élne valószínűleg üldözött könyv lenne, mert a mai professzionális FBI kialakulásának hajnalán elkövetett banális hibái, emberi tévedései bemutatása révén kegyetlen tárgyilagossággal rántja le a leplet a hajdani FBI, vagy inkább az ifjú FBI-ról. Két név, amit soha nem fogok elfelejteni: Melvin Purvis és Edgar J. Hoover. Ma ezek az emberek valószínűleg 5 percig sem lennének vezetők az FBI-nál.

És még egy név, bár se bűnöző nem volt, se FBI-os. Ez Ma Barker. Hogy miért emelem ki? Nos azért mert annak ellenére, hogy – Hoover szerint (meg kellett indokolni halálát) ő volt a Barker-Karpis banda feje – a könyv szerint inkább egy primitív, lusta anya volt, aki tudta, hogy fiai bűnözésből szerzett pénzből tartják el őt; a Bonney M együttes Ma Baker (a név nem elírás, a dalszöveg így jobb) címmel sláger írt róla. Ezt szinte mindenki ismeri.

Mindazonáltal nem fukarkodik a negatív kritikával a kor bűnözői bemutatása esetén sem. Bonnie és Clyde a romantikus bankrabló(k), de igazából csak Clyde volt bűnöző kettejük közül és a maga nemében az egyik legrosszabb. Igazából a kor feltörekvő bűnözője, aki a könyv többi szereplőihez szeretett volna felemelkedni, pl. John Dillingerhez. Ez olyannyira nem sikerült neki, hogy ha nem követ el számtalan gyilkosságot, akkor nagy jelentőséget nem is tulajdonítanak a „munkásságának”.

Feleslegesnek tartom bemutatni az összes szereplőjét a könyvnek. Bűnöző, rendőr, FBI ügynök rengeteg név és adat olvasható a könyvben, sok helyen követhetetlen, hogy épp kiről van szó. A töménytelen mennyiségű ránk zúdított adatba úgy fulladunk bele, hogy közben észre se vesszük. Csak olvasunk és olvasunk, és olvasunk, és olvasunk….. végkimerülésig.

De ízelítőnek pár név (csak bűnözők): Verne Miller (ő az egyik okozója a kirobbant háborúnak), Machine Gun Kelly, Pretty Boy Floyd, Clyde Barrow és Bonnie Parker, Fred Barker, Alvin Karpis, Baby Face Nelson, John Dillinger, Homer Van Meter stb. Ezekhez a nevekhez még több tucat más név is kapcsolódik, mint állandó bandatagok vagy alkalmi társtettesek.

Azon gondolkodtam, hogy a mai filmekben miből adódik az, hogy a szövetségiek és helyi erők között mindig ellentét van. Nos, ez a könyv bőséges válasszal szolgál erre.

Most, hogy elolvastam a rövidnek éppen nem nevezhető könyvet, azt kell mondanom, hogy ha nem olvastam volna, szegényebb lennék. Egy jól felépített, nagyon is olvasható, izgalmas könyvről van szó, mely megpróbálja tárgyilagosan bemutatni azt a kort, ahol még a bűnözőket nem ítélte el mindenki. Azt a kort, ahol még minden állam saját belügye volt a bűnözés elleni harc és ahol a „nyálas” jogászokból verbuválódott FBI szabadcsapatok mindenféle tapasztalat és tudás nélkül ajtóstul rontottak a bűnüldözés területére. Egyvalamit azért még nem szabad elfelejteni. Azért mert a filmipar a könyv több szereplőjéből legendát kreált, ezek az emberek gyilkosok, rablók voltak, akik egy percig sem gondolkodtak el azon, hogy másképp is lehetne élni.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek; … hogy tisztábban lássuk azt a kort és esetleg tárgyilagosabban tudjuk szemlélni azon alkotásokat, ahol legendákat szőnek a könyvben szereplő bűnözők köré.

Upsz… Majdnem kimaradt. Elkövettem egy nagy hibát.

A könyv elolvasása után megnéztem a filmet, melynek alapjául szolgált. Nem kellett volna. Csalódást okozott.

Bocsáss meg Johnny Depp, nem a te hibád, hogy a film siralmasra sikeredett. Ez adódhat abból véleményem szerint, hogy ezt a könyvet nem lehet egy 2 órás mozifilmben megfilmesíteni. A film nem más, mint egyvelege az összefüggéseitől mentesen kiragadott lényeges momentumoknak, melyek kifejezetten John Dilingerre fókuszálnak. És nem utolsó sorban a fent említett Purvis ügynököt a bűn mesteri üldözőjének állítja be, mely enyhén szólva is nevetséges.

Ez a könyv ennél sokkal több. Olvassátok el és meglátjátok.

 Mr X.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt érhető el.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2008
Fordító: Heltai András

Reklámok

2011/03/31 - Posted by | Könyvmolyképző | , , , , , , , ,

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: