Byblos's books

Just another WordPress.com site

Azt meséld el, Pista!

A másik sorsa, mégha oly hétköznapinak is tűnik, mindig kiváncsisággal tölti el az embereket. …. mert ezt olyan, mintha a kulisszák mögé tekinthetnénk, nem? A másik életének, sorsának kulisszái mögé történő belekintés lehetsége kincs. Ha pedig ez a másik irodalmunk groteszk humor királya, Örkény István, akkor biztosra vehetjük, hogy különleges élményben lesz részünk.  Dőljünk nyugodtan hátra a kényelmes székben, fotelban, s ha elakadni látszék a mesélő, csak szóljunk nyugodtan közbe: Azt meséld el, Pista …..

Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista!

Kossuth Kiadó Zrt.; Hangoskönyv

Örkény Istvánt azt hiszem nem kell bemutatni senkinek. Ha kicsit komolyabban szeretném bemutatni, akkor az irodalmi vonatkozású összegzésekből idézve, így lehetne leginkább összefoglalóan bemutatni az új szülötteknek: “Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.” (Forrás: Wikipedia)

1912. április 5-én születtem Budapesten, egy Damjanich utcai bérházban, ha jól emlékszem, a 28. szám alatt. Nagyon szép csecsemő voltam. A bába, mihelyt megfürdetett, letépett édesanyám kebeléről, és kirohant a folyosóra. Kiabálni kezdett. Ilyen gyönyörű gyereket! Ezt a gyönyörű kisfiút! Erre aztán sorra nyíltak az ajtók a gangon, és mindenki nézett engem, és örvendezett. Néha azt hiszem, ez volt egyetlen felhőtlen sikerem. Innen kezdve életem merő dekadencia és romlás.” (Örkény István) – szól a fülszöveg.

Bár Mácsai Pál hangja oly markánsan egyedi, hogy óhatatlanul is megjelenik az arca az ember lelki szemei előtt, a fejezetek “füli olvasása” során Örkény minduntalan Örkény arcvonásai kerültek szemeim elé. A megmásíthatatlan és másolhatatlan Örkény humor, szakrazmus,  bölcs odamondogatás sugárzik a hangszórókból az első pillanattól kezdve.

“Apám Österreicherként született, és nagyapám a kiegyezés után magyarosítani akarta a kimondhatatlanul hosszú nevet. A családi hagyomány úgy tartja számon, hogy ezt a német nevet a família Mária Terézia idején vette föl, amikor a birodalomban élő zsidókat német név viselésére kötelezték.
Nagyapám kiválasztotta tehát a neki tetsző Ö betűs magyar nevet – ami nem csak hasonló csengése miatt ajánlatos, hanem azért is, mert így a monogramokat nem kell átvarratni a fehérneműn – , és bölcs páter famíliásként elindította akkoriban egyetemi hallgató apámat Szolnokról Budapestre; megfelelő, sőt bőven számított koronákkal fölszerelve, hogy nyújtsa be a szükséges kérvényt a Belügyminisztériumban. Apám – akiről már tudjuk, később három patikát mulatott el – egy vendéglőbe ment, ahol a mulatozás emelt hangulatában elfelejtette a kívánt nevet.
Mit tehetett? Hazaindult Szolnokra. Útközben kitisztult a feje, az a név mégsem jutott eszébe. Lelkiismeretfurdalástól gyötörve ült a kupéban, ámde Pesttől nem is távol, kipillantván a kupé ablakán, ezt olvasta egy megálló homlokzatán nagy betűkkel: „ÖRKÉNY”. Tetszett neki. Leszállt, bevárta az ellenvonatot, és a Belügyminisztériumban beadta a névváltoztatási kérelmet.”

 S nem csak élete részleteinek kulisszáiba nyerhetünk betekintést a fejezetek során, hanem kicsit az irói műhelytitkokba is.

“Egyperces novellákat azért kezdtem el írni, …. mert nem értem rá.
…. hosszabbakat írni, lusta is voltam. Spekulatív lustaság volt. Állt mögötte valami.”

Ha komolyabbra fordítjuk a szót, akkor pedig akként tekinthetjük, hogy az egyperces novellák virégcsokrok. Virágcsokrok Zsuzsinak. Zsuzsinak, akibe az ötödik iksz táján beleszeretett. Novellák. … mert virágcsokorra nem tellett.

Örkényt bármikor, bármely korban és bármely hangulatban is olvassuk, aktualisnak érezhetjük. Ez a mostani hallgatás során is többször felötlött bennem. S aztán egyszercsak ezt hallom az 1956-62 közötti időszakból…

“Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.”

… s ki tudja miért, az öszödi beszéd  (2006) jutott eszembe. Miközben ez Örkény István szállóigévé lett önkritikus mondata, amely1956. október 31-én a Kossuth Rádióban hangzott el.

 “A kis dolgokban engedek, hogy a lényegben ne kelljen engedni.”

… s Pista enged a kérésnek, s csak mesél és mesél és mesél….

“… ájjj, de jó kis novella. Ki ír így? – Visszalapozok. – Én.”

Mozart 8, Weöres Sándor 16 éves korában már elérte azt a “professzionalizmust”, amiért még ma is szívesen hallgatjuk, olvassuk műveiket. Örkény kissé lehangoltan (vagy maró öngúnnyal, nála sohasem lehet azt tudni) említi, hogy ő csak 50 évesen jutott el saját stílusának, eredetiségének megtalálásához. Azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül gond, mert szerencsére megtalálta. Az lenne a gond, ha nem sikerült volna. Mi lett volna /Mi lenne akkor velünk? …. na ezt meséld el, Pista!

De jó lenne, ha Örkényi groteszk humorba csomagolt okosságait a mindennapokban is aktívan tudnánk használni! Több Örkényt kellene olvasnom/hallgatnom. Ezt, ezt a Pistásat, pedig nagyon szeretném könyvben is….

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

Kiadó: Kossuth Kiadó Zrt.
Kiadás éve: 2006

Advertisements

2011/04/06 - Posted by | Kossuth Kiadó | , , , , , , ,

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: