Byblos's books

Just another WordPress.com site

A borostyán hárfa

Ókanizsa, századelő – mármint XX. -, már-már vénlány hősnő, méregkeverők, holtak.

Borostyán, macskakő, gázlámpa, phonetográf?, filmtekercs, Mikszáth Christie.

Könyvhét, Agave, Baráth Katalin

Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Agave Könyvek

 

Ha június, akkor Könyvhét. Ha Könyvhét, akkor Agave Kiadó. Ha Agave Kiadó, akkor Baráth Katalin. Ha Baráth Katalin, akkor egy ízes krimi. Ha egy ízes krimi, akkor Dávid Veron. Ha Dávid Veron, akkor fordulatok, holtak, sárguló képek.

Ismét eltelt egy év. Új év, új könyv Baráth Katalintól. Már nagyon vártam, hogy egy újabb “Baráth Katalin történet” a XX. század elejére repítsen.

Már az előző két könyv – A fekete zongora és A türkizkék hegedű – is kellemes, izgalommal teli várakozást, majd olvasmányélményt nyújtott, ezért nagyon vártam az újabb könyvet is. Ezt az egy évet igazán érdemes volt végigvárni.

A mostani történetben Dávid Veron az előző rész budapesti, balatoni és külhoni nyomozása után visszatér szülővárosába, Ókanizsára. a csendes kisvárosban ezúttal akkor is lettek volna nagy történések, ha nem történtek volna tragédiák. A tél, a karácsony közelsége valahogy még megborzongatóvá tették a haláleseteket. Mindezek mellett szinte homályba merül az, aminek a legnagyobb durranásnak kellett volna lennie ezen a télen: Veron legjobb barátnője, a nyomozásokban szakterületén ezúttal is oroszlánrészt vállaló Vékony doktor lánya, Annuska menyegzőjére készült a város, amelyet az új esztendőbe lépve meg is ejtettek.

A mostani történet ókanizsai színtere újra lehetővé tette, hogy a kisvárosi milliő varázsa újra magával ragadja az olvasót, s az első részből ismert szereplőket – Vékony doktor, Matics vendéglős, Dujmovics rendőrkapitány, Remete Pista – ismerősként üdvözölhessük. A történet új szereplői, Sáry Móricz, Mosolygó grófék, Sáry Irénke, Traján szinte betolakodóknak tűnnek. A halálesetek, gyilkosságok egy mellékesnek tűnő, de az egész történet szinte gerincét alkotó újdonság köré tömörülnek. A fejlődés nem kerülte el Ókanizsát sem; megjelent a moziszínház, s a mozgóképben szívhatják magukba a romantikát az ókanizsaiak. ….s mindeközben hullanak az emberek.

Vagyishogy egyelőre csak egy; Sári Irénke. Veron és Vékony doktor külön-külön nyomoz, s mindketten igen érdekes felfedezéseket tesznek. Gyilkosság vagy öngyilkosság? Vajon ez az 1+1 egyenlő lesz kettővel? Már-már tűkön ülve olvassuk a történéseket, amikor újabb haláleset következik be, ráadásul csekély  jele mutatkozik annak, hogy bármi köze lenne egymáshoz a két esetnek. Amikor pedig már a végkifejletre számít az olvasó, újabb gyilkosság  történik. Végképp összekuszálódik minden. Úgy tűnik, semminek semmi köze a másikhoz, s a kisvárosba betért idegenek csak a bajt hozzák az ottaniakra. Mert kinek jó az, ha bűnesetek tizedelik a  lélekszámot, s tartják félelemben az ottlakókat?

Nincs tovább. Az ügy már annyira kusza, hogy kuszább tán nem is lehetne. Veron, Vékony doktor, s a végére csak előkerülő Dujmovics egyesítik erejüket, s természetesen megoldják a  rejtélyt. Ám ami legvégül napvilágot lát, az túlszárnyalja mindenki  képzeletét .

Könnyed, kellemes kikapcsolódást adó könyvvel rukkolt elő Baráth Katalin az őt már kedvelő olvasók számára ezúttal is.

Veron személye is változott – ez biztosan az előző rész óta “eltelt”  mintegy 2 évnek, valamint a pesti létnek is köszönhető. Persze Veron csélcsap, minden lében kanál, cserfes természete megmaradt, de valahogy máshogy. Mostmár sokkal inkább felnőtt nő , semmint egy fiatal lány benyomását kelti. Mégis, az ókanizsaiak számára már nem ugyanaz a Veron, aki az újságírásért és a fővárosért elhagyta szülőhelyét .

Aminek különösen örülök, hogy a második könyv, A türkizkék hegedű számomra kissé túlírottsága után a szerző visszatért a az első kötet,  A fekete zongora könnyed stílusára, sőt ezt még kellemesebbé, befogadhatóbbá, olvasó-barátabbá tett. Kifejezetten jól kezelte az írónő a korábbi történetekből ismerhető szereplők, helyek, információk felidézését, hogy azok, akik  ezzel a harmadik kötettel kezdenek, ők is gyorsan képbe kerüljenek. A krimiszál ebben a könyvben szerintem összetettebb és izgalmasabb, mint az előző két kötet esetében. Humorból pedig itt sincs hiány.

Sokan írták már, hogy Baráth Katalin Agatha Christie-s; igen,  eléggé az a cselekményeket tekintve.  Számomra igen megkapó, hogy az írónő egy olyan nyelvezetet csempész az írásaiba, amely igazán ízessé teszi  a történeteket, szinte mozgóképpé alakítva a jeleneteket az olvasó számára. Különösen szeretem, hogy az írónő minden egyes művében számos már elfeledett vagy kevéssé használt szót fon bele a cselekménybe, ami tovább fokozza a XX. századelős hangulatot.

A három könyv alapján Baráth Katalin szerzői munkássága számomra egy külön kategóriát testesít meg. Nekem ő Mikszáth Agatha. Mikszáth, amennyiben egy sajátos és egyedi hangulatot teremt meg műveiben a korhű nyelvezet és környezet révén, s ezáltal teszi hitelessé és élvezetessé történeteit. Agatha, hiszen történetei, krimijei tekintetében Agatha Christie műveivel vonható párhuzam.

Jó volt ismét egy Baráth Katalin remeket olvasni. Most már nyugodtam mondhatjuk, hogy Dávid Veron története nem egy kötetes fellángolás; a hangulatot, az izgalmat, a miliőt, történetei varázsát az írónő a harmadik kötetben is meg tudta őrizni, tovább tudta adni. Várom a következő kötetet.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012

Advertisements

2012/07/22 - Posted by | Agave Kiadó | , , , , ,

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: