Byblos's books

Just another WordPress.com site

Az ember könyve

Egyszóval jellemezve a könyvet: húú. Két szóval: húú húú. Nem másnak szól a jellemzés, mint az ötletnek, ami ebben a műben kifejtésre került. Az ötlet a génművészetről, egy idegen faj általi elrablásunkról, az idegenek életéről és fejlettségéről nagyon eredetinek tűnik. Hogy kedves szerzőnk esetleg jövőbe látna, az emberiség jövőjébe? Nem tudom, de nem is érdekel, mert itt és most kevés esélyt látok rá, hogy még az én életemben hasonló dolgok történhetnének.

Brandon Hackett: Az ember könyve

Agave Kiadó

Már megint nem tartottam be a fogadalmam. Megfogadtam, hogy egy könyv elolvasása után egyből megírom róla a gondolataim, de megint eltelt legalább 2 hét és ez alatt még 2 könyvet is elolvastam.

Most azért örülök egy kicsit, hogy mégis így történt. Megértek bennem a könyv olvasása közben feltörő gondolatok és nyugodtabban kezdek hozzá az egészhez.

Nem ez az első hazai szerző által írt könyv, amit olvasok, de most jutottam el odáig, hogy leírjam, ami a legjobban bánt ezzel és még sok más könyvvel kapcsolatban. Lehet, hogy nincs igazam, és az is lehet, hogy keveset tudok a témáról, de miért pont Brandon Hacket? Sorolhatnám még az (idegen) angol hangzású neveket, melyeket honi íróink használnak.

Ami első mérgemben eszembe jutott róla, hogy olyan hangzásúak ezek a nevek, mint a szigorúan éjfél után sugárzott 18+-os felnőtt filmek szereplőinek erőltetetten választott nevei.

Pontosan tudom, hogy az írók, költők és még ki tudja kik álnév alatt is publikálnak, aminek persze meg volt, meg van és meg is lesz az oka. És itt villant be egy gondolat. Lehet, hogy miattunk, magyar olvasók miatt van. Mert mi nem vennénk meg egy Markovics Botond, egy Szergej Vitlinyenko, vagy egy a Hans Schwatzberger könyvet.

Ezzel békén is hagyom kedves szerző(i)nket, bár van még mibe belekötni.

Egyszóval jellemezve a könyvet: húú. Két szóval: húú húú. No nem az író mesteri irodalmi munkájának, megoldásainak szól a jellemzés, mert csak laikus olvasó vagyok, aki nem ismeri fel a mesterfogásokat. Nem másnak szól a jellemzés, mint az ötletnek, ami ebben a műben kifejtésre került. Kicsit túlzásnak tartottam, de igazán eredetinek tűnik. Gratula.

Kezdjük azzal, hogy a könyv elején, ami talán az 50. oldalig tartott, nem tudtam hova tenni a történéseket. Megkeveredtem térben és időben. Olyan érzésem volt, mintha nem lennének meg a szükséges információk az épp olvasott szöveg értelmezéséhez.

Később persze minden a helyére került, de az az érzés olyan erős volt, hogy ide is bekerült.

Nem kaptam sokáig választ, hogy ki és miért rabolt el több ezer embert a földről éppen abból az élethelyzetből, amiben voltak és ráadásul a környező tárgyakat is vitték, meg még ki tudja mit. Autópályán haladó autó, levegőben tartózkodó repülő, rossz ember fegyverrel, kevésbé rossz ember gyerekestül, magyar fiú egymagában. Egyvalamit nem vittek. Élelmet.

Mint kiderült nem is kell.  Tanulmányozták az emberi fajt és az űrhajó belső kiképzése olyan, hogy bár nem egy bécsi szelet, de ehető. És ha lyukat ütünk az oldalára, hát víz folyik belőle és nem szippant ki bennünket az űr. De hagyjuk is a kötekedő hangnemet. Ez is tetszett.

Az nem tetszett, hogy sajnos még egy regényben is hozzák a formájukat az emberi faj képviselői. Egyszerűen képtelenek egymással jól meglenni. Van, aki irányítani akar, van akit csakis az önös szándékok vezérlik és van, aki csak úgy lenni akar. No ez az, ami nem sikerül Jurijnak. Annyira csak a saját dolgával szeretne foglalkozni, hogy végül elég sokat kell tennie a kis közösségért, ha már a kislánya sorsát nem tudja irányítani.

Szerencsére a lány nincs egyedül sorsával. Vele van Attila a pesti srác. Attila szerencséjére és Auri szerencsétlenségére ők lettek a kiválasztottak, akik képesek lettek kommunikálni az elrablóikkal.

Miután véget ért az utazásuk és egy viszonylag lakható területen helyezték el őket döbbentek rá, hogy a hazatérésükről szőtt álmaik hiábavalók voltak. A velük együtt elrabolt Chiba professzor tisztában volt Einstein relativitás elméletével és az idődilatáció fogalmával. A nekik röpke 3 hetes útjuk fénysebességgel közel 100 évet jelentett a földön. Nem számoltam utána, de ennél azért hosszabb ideig kellett volna utazniuk. Tehát már nincs otthonuk.

Visszatérve Attilához és Aurihoz, azt tapasztaljuk, hogy őket közel engedik magukhoz az általuk genésáknak elnevezett faj egyedei. Mint kiderül ők csak egy a sok száz, ezer értelmes faj közül, aki a bolygót lakja, ahová kerültek.

Az igazi problémák itt kezdődnek. Az elrablóik valódi szándéka felszínre tör, ami bizonyos szempontból a két gyerek „vesztét” és még sok más ember halálát okozza. A szándékuk alapötlete nagyszerű. Frissítő génállományt kerestek az űrben és mi, emberek lettünk a kiválasztottak. Az nem derül ki, hogy nem találtak nálunk jobbat, vagy mi voltunk annyira elmaradottak, hogy meg lehetett velünk tenni ezt.

Mint kiderül az elrabló egy génművész, aki speciális génvariációkat készít a bolygó fajai számára, hogy bárki tetszés szerint változtathassa génállományát és ezzel kinézetét. De náluk sem fenékig tejfel az élet. Belső viszályok, erőszak, háború, hatalomvágy. Minden, ami egy jó társadalomban meg van. Nem is értem mihez kellettünk mi.

Egy szó mint száz. Nem csak ők változnak a friss gének miatt, hanem Attila és Auri is. Attilának igazából szerencse, mert az emberek között már nem érzi jól magát és ki is közösítik. Aurinak sajnos a végzete.

Miután elcsendesednek a fajok közötti viszályok és jó sokan meghalnak, minden helyre áll, ha azt helyreállásnak lehet nevezni, hogy egy maroknyi ember egy idegen bolygón kénytelen leélni az életét.

Ugye észrevettetek valamit, ha már idáig eljutottatok? Nem? Akkor elmondom. Semmi nem utal a címre a leírásban.

Nem is tudtam hová tenni a címet olvasás közben. Az lehet esetleg, hogy összesen egy könyv éli túl az elrablást, utazást, és egyéb megpróbáltatásokat. Mégpedig Victor Hugo Nyomorultak c. könyve, amiből jó sok idézetet olvashatunk. Lehet, hogy én vagyok irodalmilag alulképzett, de nem zavart volna, ha kimarad a könyvből.

Végezetül és összegezve a könyv jó. Elejétől a végéig érdekes, olvastatja magát. Az ötlet a génművészetről, az elrablásról, az idegenek életéről és fejlettségéről nagyon eredetinek tűnnek.

A könyv kinézetre Agavés. Kívül letisztult, belül laza. Elvétve egy-két hiba.

Jó volt.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012

Advertisements

2012/07/22 - Posted by | Agave Kiadó | , , , ,

2 hozzászólás »

  1. Az ember könyve címet én sem értettem, de aztán szembe jött velem a megoldás:
    az emberi DNS-t szokták (a valóságban) az ember könyvének hívni.

    Hozzászólás Szerző: Mr.Hozzászólás | 2014/03/16 | Válasz

    • Köszönöm. Ez így tényleg logikus. 🙂

      Hozzászólás Szerző: byblosbookz | 2014/05/01 | Válasz


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: