Byblos's books

Just another WordPress.com site

Egy megcsúszott lélek vallomásai

„Nemcsak hogy Charley Hume nem támadt fel, de a világ sem ért véget, és megértettem, hogy annak idején Charley-nak igaza volt abban, amit rám mondott, nevezetesen, hogy megcsúszott lélek vagyok. Az összes tény, amit összegyűjtöttem, kutyagumit sem ért.

Megértettem, hogy dilinós vagyok.”

Phillip K. Dick: Egy megcsúszott lélek vallomásai

Agave Könyvek

Cselekményleirást tartalmaz!

Minap vettem kézbe PKD egyetlen nem sci-fi regényét, mely még életében megjelent. Hát igen. Kegyes volt hozzá a sors. Mennyi költő, író, egyéb művész van, aki életében nem sokat tudott elérni, ellenben haláluk után.

Kicsit furcsa volt a könyv. Eddig jól estek PKD normális gondolkodástól elrugaszkodott, jövőbe mutató elképzeléseit olvasgatni. Ezzel szemben most visszaugrunk a múltba, illetve csak az olvasó, mert megírásakor ez a jelen volt.

Ez a mű sem mentes a mentális problémával küzdő személyektől, ahogy PKD-nál ez szinte kötelező vonal.

Halvány hasonlatosságot véltem felfedezni ezen mű főhőse és A Frolix-8 küldötte c. mű főhősének munkája között. Nem tudom honnan fakad, de mindenesetre érdekes, hogy Jack Isidore és Nick Appleton is használt járműabroncsok felújításával foglalkozik, ami a vevőknek egyik esetben sem jelent életbiztosítást.

Elkanyarodva ettől a jelentéktelen körülménytől annak ellenére, hogy a könyv nem sci-fi eléggé olvasmányosra sikeredett.

Szinte gyerekkorától végigkövethetjük Jack életét, majd mikor a húga és férje Charley, magukhoz veszik a felnőtt Jacket a húga családjának élete is előtérbe kerül.

Jack egész életében furcsa ember volt. A többség azt mondta rá, hogy dilinós és valljuk be, hogy az is. A világot az általa elképzelt tudományos nézőpontból figyeli. Ez igazából csak az ő gondolkodása szerint az, a többi ember mindenre, amiben ö hisz, azt mondja baromság. Épp ezért nem is foglalkozik vele igazán senki. Szegényesen éldegél, gumírozó munkásként tengeti életét és szabad idejében olyan (ál)tudományos tényekre fecsérli idejét, mint a Sargasso-tenger, az elveszett Atlantisz, a földönkívüliek létezése, vagy pl. hogy a napfénynek van súlya. Még azt is kiszámolja, hogy ez által évente mennyit gyarapszik  a föld tömege.

Miután a húgához költöztetik egy nagy ranch-ra a lakhatásért és kosztért cserében ellátja a ház körüli, belüli teendőket és kiderül, hogy a húga lányaival sokkal jobban tud bánni mint a szüleik. De ettől még dilinósnak tartja maga a húga is. Ő kicsit beletörődve, kicsit a tudományosnak mondott nézetei miatt föléjük emelkedve gondol magára. Mint a bevezetőből kiderül, a húgának és Charley-nak volt igaza.

De hogy ne csak Jack-et szapuljuk, a kívülről olyan szép, és jól élő pár élete belülről már nem is olyan szép. A pár között oltári nagy ki nem mondott feszültség van. Ez abban csúcsosodik először, amikor Charley megüti Fay-t a feleségét. Látszólag nem történt túl nagy dolog. Fay helyett Charleynak kellett tampont venni. Persze Fay is megtehette volna, de amit nem akart megtenni – általában semmit – arra rávett valakit, hogy tegye meg helyette. Csak kihasználta az embereket. …és Charley ugyanezt érezte.

Fay egy eléggé impulzív, embereket manipulálni képes személy, és ráadásul hozzászokott már kiskorától, hogy ha hisztizik (felnőttként ezt burkoltan adja elő), akkor mindent megkap.

Így jön képbe a fiatal házaspár Nat és Gwen. Akiknek a színrelépésével (nem miattuk) mindenki rohamosan elindul a végzete felé.

Fay őket és főleg Nat-et is csak kihasználja. Minden értelemben.

Amikor Charley kórházba kerül felgyorsulnak az események. Míg Charley az életéért küzd és átgondolja, mi juttatta el idáig, addig Fay éli megszokott kis költséges életét, Jack pedig élete eddigi legnagyobb tudományosnak hitt baklövését követi el. Beáll Mrs. Hambro földönkívüliekkel kommunikáló és világvégét váró társaságába.

Charley, mint tősgyökeres vidéki bunkó a kórházban szörnyű elhatározásra jut. Nem hagyja, hogy Fay elvegyen tőle mindent. A vagyonát, a házát, a gyerekeit, az életét. És így is tett. Ez az életébe került. Végül Fay győzött, bár tényleg nem lett az övé minden.

Jack pedig hosszan elmélkedhetett azon, hogy Charley Hume miért nem támadt fel április 23-án, és miért nem jött el  a világvége.

Elolvasás előtt és közben úgy gondoltam, hogy amint végzek a könyvvel ripsz-ropsz megírom a bejegyzést. Tévedtem!

Amikor leültem a gép elé és azon gondolkodtam, hogy mit is írjak, úgy éreztem nem tudom összefoglalni a könyvet és még a gondolataim és érzéseim is kavarognak bennem. Minél tovább vártam, annál inkább rádöbbentem, hogy nem is lehet egyszerűen írni erről a könyvről. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért írta meg ezt a könyvet az író, mi adhatott ihletet? Nincsenek abszurd, de sokszor jövőbelátó fantasztikumok, furcsa lények, töméntelen mennyiségű elmélkedések mentális képességekről, problémákról, istenről.

Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat, hogy mindaz, amit olvashatunk a könyvben nem egyszerű kitaláció. Talán azt is írhatnám, hogy „minden a könyvben szereplő személy és helyszín kitaláció, bárminemű hasonlóság valós személyekkel és helyszínekkel csak a véletlen műve”. Vagy mégsem annyira a véletlen műve?!

A helyszín adott. Nem jártam ott, és valószínűleg nem is fogok, de San Francisco-t és környékét biztosan a kornak megfelelően írja le. Az emberek lehetnek akár kitalált személyek is, de akár lehetnek saját maga is. Úgy van! Egy kicsit minden főszereplő (talán Fay nem, de ő lehet valamelyik nőismerőse, a férfiak biztosan) PKD-t személyesíti meg. Gondolom ezt azért, mert a szereplők viselkedése, reakciói, gondolatai és érzései olyan precízen vannak körbeírva, hogy ilyen hitelesen és pontosan csak az tud írni róla, aki maga tapasztalta meg az adott helyzeteket és az általuk kiváltott reakciókat.

Számomra ez abban csúcsosodott ki, amikor Nathan válását és az általa okozott lelki válságot formálja meg szavakból PKD. Az ember belső vívódása, hogy jó-e, amit történt. Ugyanaz-e, aki eddig volt? Úgy érzi magát, mint aki kívül rekedt a valós történéseken és mint egy külső szemlélő lát mindent. Irtózatosan élethű, megborzongok tőle.

PKD képes volt megfogalmazni azokat a gondolatokat és érzéseket, melyeket mások csak átélni tudnak.

Végkövetkeztetésem, hogy senki sem normális, és senki sem bolond, de mindenkiben van ebből is és abból is egy kicsi.

Hogy ki a megcsúszott lélek? Bizonyos értelemben mindenki az.

Nagyon nem ragozom. A könyv az Agave-tól megszokott. Kellemes.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012

Advertisements

2012/08/05 - Posted by | Agave Kiadó | , , , ,

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: