Byblos's books

Just another WordPress.com site

A testbérlők

„Háború dúlt, emberek! Senki sem nyerte meg. Sem mi, sem a Pac Rim országai. Kevesebb, mint egy év alatt Amerika egy maroknyi hozzám hasonló kiskorú és rengeteg ezüsthajú, jómódú, jóltáplált és feledékeny szépkorú országává változott.”

Lissa Price: A testbérlők

Agave Kiadó

Cselekményleírást tartalmaz nyomokban!

Kicsit visszatetszőnek tűnik, hogy egy csúnya és értelmetlen háború igazi vesztesei azok a 18 év alatti „gyerekek”, akik az előzményekről, a háborúról és a következményeiről egyáltalán nem tehetnek. Idézőjelbe kívánkozott a gyerek szó, mert annak, aki elvesztette a szüleit, meg kell küzdenie a mindennapok szörnyűségeivel, nincs hol laknia, nincs mit ennie és a marsallok kíméletlenül üldözik, már minden, ami gyerek benne, a háttérbe szorul.

Callie-t is csak az hajtja, hogy a beteg öccsének, Tylernek nyugodt életet tudjon biztosítani. Ez vezeti őt el az Elsőrendű Állomás névre keresztelt szervezethez. A vállalás nem tűnik soknak, 3 bérlet, nem több, nem kevesebb és nincs anyagi gond. De mint általában, amilyen szépnek és egyszerűnek hangzik, olyannyira nem igaz az egész.

A társadalmon kívülinek bélyegzett (törvényes képviselő nélküli) gyerekek összegyűjtésével és ellátásával foglalkozik az Intézet. Bár igazából úgy tűnik, hogy börtönben vannak és rabszolgamunkát végeznek, valamint kapcsolatban állnak az Elsőrendű Állomással.

Az elsőrendű állomás vezetőjének célja, hogy állami (és legális) szintre emelje a testbérlést, ami eddig is jól fizető vállalkozás volt, de az állam és hadsereg törvényes megrendelései, valamint a tartósbérlet hosszú távon is kifizetődővé tennék a vállalkozást.

Callie vesztére, vagy inkább szerencséjére (a végén kiderül) a bérlője az Elsőrendű Állomás tevékenységének felfedésére és megszüntetésére tette fel az életét. Nem rossz vállalkozás, de a bérlő nem csak a saját életét, hanem a donor testét is kockára teszi, mivel vele végeztetné el a piszkos munkát. Nem rossz. Mennyire örülnének a mai bűnözők egy ilyen lehetőségnek.

Többet nehéz lenne írni a cselekményről anélkül, hogy ideírnám a történet rövid összefoglalóját, amit nem akarok. Akit érdekel a könyv az inkább olvassa el.

Könnyen lendültem bele a könyv olvasásába, mert már rögtön az elején nyilvánvaló volt, hogy mit is takar a cím. Ami nem volt nyilvánvaló és szépen lassan a történettel bontakozott ki, hogy ezt az intézményt (mert a gyereket kizsákmányolása, hamarosan intézményi szintre emelkedhet) maguk a fenntartók és a bérlők is nem teljesen törvényes célokra használják.

Amit nem teljesen értek benne – ez a törekvés jellemző az emberekre – , hogy miért akar valaki, aki már elérte a szépkorúságot, megfiatalodni. A könyvben szereplők fiatal testben, fiatalokra jellemző dolgokat csinálni. Már azt sem tudom elfogadni, hogy agyonműtjük magunkat, csak hogy megőrizzük a fiatalság látszatát. Nemhogy a testcserét.

Egyébként magamból kiindulva azon gondolkodom, hogy hibás a könyv alapötlete. Mégpedig azért, mert egy szépkorú hogyan fogja a fiatal teste által adott fiatal társaságot egyáltalán elfogadni. Mert ugye a gazdag fiatalok között nem mindenki testbérlő. Vannak igazi fiatalok is. Én már most látom, hogy a tinédzser korosztályú gyerekekkel egyáltalán nem egyezik az érdeklődési körünk, a gondolkodásmódunk, az értékeink, pedig koránt sem vagyok szépkorú. Nem hinném, hogy egy buliban fiatalok és bérlők jót bulizhatnának együtt. Ez olyan, mintha a nagymamámmal mennék el szórakozni. Lehet, de nem hiszem, hogy mindketten tökéletesen éreznénk magunkat.

Ezért állítom, hogy bár nem rossz ötlet, de alapvetően hibás a testbérléssel nyerhető fiatalság gondolata. Fejben nem fiatalodunk meg. Persze sokan felhördülnének, hogy mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát, de ettől még nem fogom elfelejteni az elmúlt éveim alatt tapasztaltakat, tanultakat és tett dolgokat, melyek megváltoztatták a fiatalkori bizakodó, kicsit naiv, ártatlan hozzáállásomat a dolgokhoz.

A könyvben elmegy, hogy az író ennyire átfut ilyen részleteken, de szerencsére a valóságban a testbérlés nem menne ilyen könnyen. Nem csak pénz kérdése lenne.

A könyvben találtam néhány helyen olyan párbeszédet, mely számomra nem volt teljesen érthető az előzmények alapján (bár ez teljesen szubjektív). Én ezt inkább fordítói bakinak vélem, mintsem az író figyelmetlenségének rovom fel. Nem idézem, mert nem jelöltem be olvasás közben, újralapozni és olvasni a könyvet meg nem akarom. Elég volt egyszer.

Az Agave hozza a formáját ezzel a könyvvel is. Jó választás részükről. A sztori nem rossz, az ötlet a fenti hibától eltekintve egyedi. A könyv sodró lendületű és leköti az olvasót, de ahogy az előző bekezdésben írtam: „Elég volt egyszer”.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012

Advertisements

2012/08/21 - Posted by | Agave Kiadó | , , ,

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: