Időugrás a Marson

Nehéz elhinni, hogy volt egyszer egy ember, aki képes volt elrugaszkodni a valóságtól és olyan egyedi világot kitalálni, ami a legmerészebb álmainkban sem jelenik meg. Pedig van ilyen. Itt….

Philip K. Dick – Időugrás a Marson

Agave Kiadó

Épp úgy vettem kezembe a könyvet, mint ezt megelőzően a többi Dick könyvet. Nem tudtam róla semmit. Ráadásul véletlenül kaptam ezt a regényt, mert nem ezt kértem. De ha már megkaptam, elolvastam. És milyen jól tettem.

Nehéz elhinni, hogy volt egyszer egy ember, aki képes volt elrugaszkodni a valóságtól és olyan egyedi világot kitalálni, ami a legmerészebb álmainkban sem jelenik meg. Ez a könyv ilyen.

Immár nem is a földön vagyunk. Hűen a címhez, a helyszín a Mars. A bolygót emberek lakják, akik megpróbálnak a túlzsúfolt, rohanó földi világból kiszakadva egy ember számára idegen helyen élni. Ezek az emberek gyarmatosítók és főleg azért, mert nincsenek egyedül a bolygón. A bolygó nem lakatlan. Igazi őshonos marslakók lakják, akik most a „színesbőrűek”, a sívók. Az együttélés látszólag megvalósított, bár a sívóknak ehhez lenne egy pár szavuk. Az emberek az ő földjeiken élnek és bár az ENSZ törvényeket hozott a védelmükben, mégiscsak másodlagos lakók.

A víz nagy kincs, és aki ezt a nagy kincset felügyeli Arnie Kott, a Vízmunkások Szakszervezetének vezetője. Kicsit kiskirály, kicsit mindent megtehet, de alapvetően nem rossz ember. A pénz mozgatja.

Történetünk főhőse(i): Jack Bohlen és Manfred Steiner. Ahogy már megszokhattuk Dick-től, skizofrének. Jack, a kiváló szerelő, aki pont a skizofrénia elől menekült a Marsra és Manfred, aki születésétől fogva fogyatékos. Ő a kis világában él. Nem kommunikál.

Arnie Kott miután megtudja, hogy Manfred betegsége egy elmélet szerint az idő furcsa érzékeléséből adódik, a fejébe veszi, hogy kommunikálni fog a gyerekkel az üzleti sikere érdekében. Felfogadja Jacket, hogy építsen egy gépet, ami úgy láttatja a világot a gyerekkel, ahogy ő fel tudja fogni, a válaszait pedig meg lehet érteni. A gép természetesen nem készül el. Jackre olyan hatással van a gyerek, hogy skizofréniája kiújul és már nem tudja megkülönböztetni a valót a képzelgéstől.

Viszont Arnie jó nyomon jár. A gyerek tud valamit, bár ha Arnie látná a jövőt a közelébe se ment volna Manfrednak.

A regényben világos képet kapunk a marsi életről, keveredik az általunk ismert múlt a még előttünk is ismeretlen jövővel.

És még másról is képet kapunk. Ez olyan dolog, amit kezdek nem tolerálni Dick-nek. Skizofrénia, mentális problémák, látomások és elmélkedések. Ez a regény sem mentes ettől. Olvasása közben kezdtem úgy érezni, hogy megbolondulok. Elvesztem az egyensúlyom a valóság és képzelet közötti kötélen és félek, hogy a rossz oldalra zuhanok. Sajnálom Dick, de ez nekem sok. Kezdem azt hinni, hogy a könyvei nem egy ép ember kitalációi, hanem egy „beteg” elme valóságai.

Egyébként a könyv nagyon érdekes és olvasmányos. Véleményem szerint ez az általam olvasott Dick művek közül holtversenyben az első helyen van A titán játékosai c. regénnyel.

Kedves Kiadó!

Sok szedési hibát találtam. Nem zavaróak, de eddig ez nem volt jellemző.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

 

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2010
Fordító: Pék Zoltán