Byblos's books

Just another WordPress.com site

Vének háborúja

John Perry, aki mivel elérte a 75 éves kort bevonul a Gyarmati Véderőhöz. De mit kezd ennyi öreggel a sereg? Az űrkolóniák védelme, új kolóniák szerzése, a gyarmatosítás nem gyerekjáték és nem is öreges bridzsparti. A Gyarmati Véderőnek van rá megoldása.

John Scalzi: Vének háborúja

Agave Kiadó

Az, hogy a könyvet egyhuzamban, lendületesen elolvastam csak egy dolgot jelentett számomra. A könyvet nem lehet letenni. Azért rohantam vele, mert amikor ügyes-bajos dolgaim miatt mégiscsak le kellett tennem, attól féltem lemaradok valamiről, mintha egy film lenne. Sajnos így viszont hamar vége lett.

Alapvetően nem különbözik egy normális háborús regény, normális lefolyásától. Bevonul a kopasz. Tudása, vagy szerencséje révén túlél olyat, amit általában senki. Ezért kitüntetést kap, előléptetik és szép sorban adja magát a story, míg lehet feljebb jutni a ranglétrán, vagy meg nem hal a főhős.

Adva van a hősünk – John Perry – aki mivel elérte a 75 éves kort bevonul a Gyarmati Véderőhöz. Kezdetben furcsán hangzott, de pont ez az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Mit kezd ennyi öreggel a sereg? Megfiatalítja őket. A HOGYAN nem jutott volna eszembe, pedig kézenfekvőnek tűnt, miután odaértem a regényben. Míg a Föld csak föld, a normálisnak mondható fejlettségével, addig a Gyarmati Véderő egészen más. Új fajokkal érintkezve, leigázva, kiirtva stb. a Véderő messze felülmúlja a földi fejlettséget. Ezt mutatja már a föld elhagyásának módja is, ami földi ésszel nem magyarázható meg. Tessék? Hogy kihagytam valamit? Ó, igen. A Gyarmati Véderő nincs jelen a földön. Az űrkolóniák védelmét, új kolóniák szerzését, a gyarmatosítást választotta feladatául.

A Föld elhagyására a „paszulykábel”-t használják, mely egy Föld körül keringő bázishoz kapcsolódik. Innen indul tovább a távoli galaxisokba a tata-transzport. (Nők is vannak köztük.) Kár, hogy ez a módszer nem igazán eredeti ötlet, mert olvastam már róla (fogalmam nincs hol), igaz csak elméletben fejtették ki a jelentőségét és működését. De azért így is jó. Scalzi beüzemelte regényében.

A gyűjtőállomás és a távoli Főnix-rendszerbeli Béta Pyxidis-III közötti úton megtörténik a csoda. Minden bevonult megfiatalodik. Most már képesnek érzik magukat harcolni, bár még egy kemény kiképzésen át kell esniük, hogy megismerjék korlátaikat, és hogy a 75 évük alatt berögzült földi szokásokat elfelejtsék. Nem emberek ellen fognak harcolni, hanem esetleg testileg és technikailag is sokkal fejlettebb űrbéli fajokkal. Vannak szép számmal.

Főhősünkről a kiképzésen hamar kiderül, hogy annak ellenére, hogy a földön átlagosnak mondható életet élt, katonai indíttatások nélkül, itt a kapott új lehetőségekkel (pl. fejbe épített számítógép) nagyon konstruktívan tud élni. De ettől még kopasz marad.

Az áttörést számára a konszuk elleni csata hozta meg, ahol az ő ötlete segítette a Gyarmatiakat a győzelemhez.

Közben elkezdődik a beígért kíméletlen lemorzsolódás. A bevonultak 75%-a nem éli meg a kötelező 2 év szolgálat végét. Sajnos ebbe a főhősünk újdonsült barátai is beleesnek (nem mindenki), akikkel az oda úton még kis társaságot is alapítottak Vén Trottyok néven. De emiatt túl sokan nem sírnak, még az érintettek sem (mondjuk nekik nehéz), mivel a megfiatalodásuk többségüknél életmentő beavatkozás volt. Ha maradtak volna a földön, akkor sem éltek volna tovább.

Főhősünk hozza formáját a továbbiakban is és egyedüliként túlél egy támadást, amiben csapdát állított nekik az ellenség, tovább öregbítve hírnevét és felkeltve a Szellemhadtest figyelmét is, akik végül bevonják a válaszcsapásba.

A Szellemhadtest nem keveredik a Véderő más alakulataival. Ők különlegesek a katonák képességei és technikai felszereltségük tekintetében is. John egyikükre felfigyel, akiben 9 éve halott feleségét véli felfedezni, pedig halottakat nem soroznak be. Végül igaza lesz, de mégsem. A „nő” – Jane – a felesége, de mégsem az, akinek John hiszi. Na, erre varrj gombot!

Innen már egy picit sablonos a történet. Harcolnak, John megmenti a Jane-t és még a küldetésüket is végrehajtja. Kitüntetik, előléptetik, de akkor is csak egy marad a sok közül. Bár ő az egyetlen Véderő katona, akire a Szellemharcosok tisztelettel gondolnak, és ha közelben vannak, tiszteltük jeléül megcsipogtatják fejGÉPTM-ét. És Ő az akinek a „csehókban” soha nem kell fizetni az italért. (Megjegyzés: a Véderő katonái nem fizetnek a „csehókban”, minden ingyen van).

Ez után viszont valami megváltozott John-ban. Nem egyszerűen jól akarta csinálni, amit csinál és leszolgálni az idejét, hanem túlélni szeretett volna, hogy a szolgálat utáni megérdemelt „nyugdíjas éveit” Jane-el tölthesse, bár a Szellemhadtest katonái csak nagyon ritkán vonulnak nyugdíjba.

De ha meg is tenné Jane, az már biztosan egy következő kötet részét fogja képezni…

Összességében az Agave-tól megszokott minimálisan előforduló hibával, de jó külsővel és olvasható belsővel rendelkező könyvről van szó. A történet engem magával ragadott és örültem volna, ha egy picit hosszabb a regény.

A könyv fülszövege, a Molyos értékelés, egyéb olvasói véleményekkel és idézetekkel itt olvasható.

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012

Advertisements

2012/05/24 - Posted by | Agave Kiadó | , , ,

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: